15. ...vissza a munkába

15. ...vissza a munkába
Nem nagyon volt kedvem megfázva, totálisan kifacsarva dolgozni menni hétfőn, de hát ezért vagyunk itt, nem igen lehet beteget jelenteni. Sokat tanulunk, és egész jól megy a dolog amikor nekem kell bemutatnom, remélem megélek belőle egy darabig. Hétfő este pihentünk aztán kedden és szerdán két nagyon jellemző és nagyon eltérő esténk volt. Amolyan jin-jang stílusban...
Kedden az egyik manager csaj elvitt minket egy nagyon szép, első osztályú étterembe, ahol miden maja mintákkal volt kidolgozva, mariachi zenészek játszottak az asztalok között járkálva, és csodásan tálalt finom ételek voltak a tényárjainkon. A társalgás nagyon jól nevelten folyt, én úgy láttam az volt a gyakorlat célja, hogy a csaj minél több információt próbáljon kihúzni a Johny gyerekből, hogy elmondjon és meghallgasson minél több pletykát és sztorit a kollégákról. Ment a helyezkedés meg a manager stílusú könyöklés és pozícióféltés. Fizetni persze a Johnynak kellett...
Szerdán ellenben a férfi kollégák elvittek bennünket egy jóféle, őszinte helyi kocsmába. Egyszerű, olcsó kaják, agyonhasznált székek, putri kocsmabelső, mindenhol nagy TV-ken állandóan meccs közvetítések mentek. A fiúk odahívták a legjobb cimboráikat, összegyűltünk vagy 10-en és irdatlan mennyiségű sört és whiskyt megittunk. Nagyon jól éreztük magunkat, irgalmatlanul berúgtunk, az utcán hangosan énekelve, ordibálva mentünk a kocsikhoz, aztán a tökrészeg mexikóiak valahogy hazavittek.