9. Első hétvége

9. Első hétvége

Szombaton sok óra alvás után végre megéheztem és megszomjaztam annyira, hogy valami kaja után nézzek, ha már ez a hotel ilyen kurva drága. Magamhoz vettem 100 dollárt és elindultam felderiteni a környéket. Az lett a gyanús, hogy mindenhol ezek a brutális árak fogadtak mint amit a hotelben láttam. Pl egy sima kávézóban ami tele van átlagos öltözetü helyiekkel egy valami kávé ára igy van kiirva: $40, a legolcsóbb utcai kaják $50, egy pékségben egy sima zsemle $3 ! Uristen ! Itt aztán szépen le fogok fogyni, ha két hétre négyszáz dollárom van... Az azonban szemet szúrt, hogy minden ár igy volt kiirva, a helyi pénzt, a peso-t sehol nem jelenitették meg külön. Hát akkor gyerekek hol a nagy büszkeség , meg a külön pénz minek van ha mindent dollárban számoltok ?? Ráadásul úgy tudom mexiko nem egy gazdag ország, hogy lehet akor hogy itt legyen a legdrágább minden. Ekkor szörnyű gyanú fészkelte magát szivembe, lehet hogy ezek itt átvágnak engem, vagy én vagyok nagyon hülye, de ez igy nem működhet. Találtam egy pénzváltót, beváltottam a 100 dolláromat 1000 pesora, és bementem egy pékségbe 3 zsemlét venni, mert már eléggé kellett. Itt aztán kiderült hogy amit $3-nak irnak ki, az valójában pesót jelent. Jaaaa ! Akkor ti nagyon trükkös fiuk vagytok, de minden csak egytized annyiba kerül mint amit én gondoltam. Vagyis akkor minden ami ár, amit pesoért kinálnak azt cselesen $-al jelölnek. Vagyis ha igy megnézzük, ugyanott vagyunk árakban mint magyarországon, talán kicsit olcsóbban is. A hotel mellett van egy hatalmas pláza szerü bevásárló komplexum, itt aztán mindenféle üzlet van az égvilágon, akkor most már mindent meg fogok találni.

Visszamentem a hotelba és rájöttem, hogy előző este amiket néztem szolgáltatásokat azokat is peso-ban irták ki $ jellel. Akkor viszont itt sincs gáz, 40 peso egy kóla, ez kb 500 forint, kicsit drága, de ez itt egy 5 csillagos hotel, semmi gáz.

Aztán felhivtem a recepciót, mert net nélkül nincs élet, hogy oldjuk már meg a problémát. A kiscsaj nagyon kézséges volt, mondta hogy az én szobámhoz jár az ingyenes net, csak adniuk kell egy belépési usernevet meg egy jelszót. Ohh ! Fasza !

Kipróbáltam, frankón müködik, legalább ugyanolyan gyors a netem mint otthon. J

Meg még mi jár a szobámhoz ? Mondta, hogy sokminden, pl van egy beépitett széf a nagyszekrényben, azt is kérhetem hogy aktiválják. Már hogyne! 3 perc egy londiner gyerek hozta a kulcsot meg a kombinációt. Be is raktam gyorsan minden pénzt meg fontosabb iratot, csak jobb helye van ott mindt a böröndömben amit betoltam az ágy alá.

Meg még jár hozzá ingyenes konditerem lehetőség is! Cool. Mindjárt megyek, csak előbb netezek egy kicsit... No ebből ez lett hogy az este hátralevő részében neteztem meg családdal dumáltam, aztán a laptoppal az ölemben bealudtam este 8-kor...

A vasárnap nagyon nyugisan telt. Azért az persze nem a legjobb, hogy hajnali 3-kor magamtól felébredtem és az istennek sem tudtam visszaaludni, de legalább van időm körbenézni a neten, mit érdemes megnézni a városban. Nem sok mindent... Állitólag van valami régi városközpont, benne pár szép régi templommal, de ahogy néztem a város másik végén van. Márpedig a város tényleg jó nagy, gyalog kb fél nap lenne eljutni oda. A taxikban még mindig nem bizom eléggé, a buszok meg a siralmas és a röhejes között vannak valahol féluton. Elképesztően rozoga tákolmányok, nagyon magas lépcsőkkel és hihetetlenül vékony ajtókkal. És a legtöbbön ott virit a tolokocsis nemzetközi jelvény, ami normálisabb országokban azt jelenti, hogy a járműre kerekes székkel is fel lehet szállni. No hát megnézném én azt a paraolmpiai bajnkot aki egy ilyenre felszáll ! Semmi esélye. De még arra is kiváncsi vagyok, hogy egy olyan igazi dagadt gringó hogy vergődne fel egy ilyen buszra. Szóval ez sem csábitott tulzottan.

Igy aztán begyalogoltam a hotel melleti nagy uton 3-4 kilométert a városközpont felé, de olyan nagyon nem érte meg. Ugyanolyan házak és épületek sorban, a környék legszebb épülete meg éppen az a hotel amiben lakom.

Délután aztán végre körbejártam a hotelt is, megtaláltam az uszodát és az edzőtermüket, amit ugye minden nap terveztem használni. Igy aztán hamar átöltöztem és egy jó erős 2 órás edzésen végigpróbáltam minden edzőgépet a teremben. Nagyon lelkes voltam hog milyen kurva erős vagyok, hiszen csak ugy repültek fel a sulyok és alig éreztem a külömbséget. Aztán amikor egy olyan lábemelő gyakorlatot csináltam, amit otthon 50-60 kilóval tudok éppen megcsinálni, itt meg 100 fölött voltam, akkor rájöttem higy itt a súlyokat sem kilogrammban hanem fontban jelzik ki. Akkor persze már mégse vagyok olyan nagyon erős. A terem tele volt öntelt, fejhallgatós amerikai pasassal, szólni sem lehetett hozzájuk a hangos zenéjük miatt, igaz a franc se akart hozzájuk szólni. Volt pár nagyseggü nő is, de azok csak a futógépeket használják, a létező legalacsonyabb fokozaton, nehogy nagyon megterheljék már magukat. Hát, ugy tünik nem itt fogom megismerni azt, akivel kellemesen el lehetne tölteni pár estét a luxusszobám luxuságyában...

Az este legjobb része meg az volt, hogy valami csoda folytán Kálcsit sikerült a szokásos felszines dumák helyett egy igazi beszélgetésre rávenni skypeon. Érdekes dolog, hogy ez még az egymást tényleg szerető családtagok között is ritka alkalom. Általában elmondjuk egymásnak ugy-ahogy a dolgainkat, felemlegetjük a multat, mennek a melldöngető kanvakerok, de ugy igazán a szivünk mélyéből nagyon ritkán beszélünk. No most éppen sikerült, örülök neki.