11. ...és további munkás napok

11. ...és további munkás napok

Szerda délután elkezdett gyülekezni a cég managereinek java, és kezdtek nagyon jópofizni a mi kinai-amerikai főnökünkkel, ugy látszik a fickó nagyobb kutya mint ahogy eddig én gondoltam. Szerveztek is estére egy vacsorát, azt mondták ne aggódjunk ők megszervezték az estét, minden rendben lesz. Gondoltam, beülünk valami csillivilli helyre a város közepén, és ott berugunk mint a disznó, de ez nem jött össze. Helyette meló után beszálltunk 3-4 autóba, és jó másfél órát autózva lementünk a Guadalajara-tól délre fekvő Chapala tóhoz. A tó kb kétszer akkora mint a balaton, ám a formája sokkal kevésbé nyújtott, és sokkal nagyobb hegyek veszik körül. Már az odaút is egy csoda volt, mert kétoldalt hatalmas hegyek voltak dzsungellel boritva, helyenként felhőkbe burkolózva, de az igazi ütős látvány maga a tó és a környéke volt. Sajnos a kamerámat a szállodában hagytam igy csak a mobillal tudtam néhány képet késziteni. Pedig ez a látvány nagyon megérte volna. Feltünő volt, hogy hirtelen nagyon sok lett a nagyon szép ház és lakópark, mondták a többiek hogy azért mert itt nem mexikóiak laknak. Rengeteg USA és európai nyugdijas költözött ide, a csodás környezet, az állandó nyár és a nagyon olcsó árak miatt. Ezt később én is tapasztaltam, az éttermeben ahova mentünk a többi asztalnál is az angol volt a menő, elvétve lehetett látni egy-két gazdagabb mexikóit. No d ez az étterem aztán kicsapta nálam a biztositékot. Tuti hogy ez a legszebb kilátással rendelkező hely ahol valaha voltam, nem tudom mi érhetne a nyomába. Egy hegy tetején van egy csodásan kiépitett és gondozott europai stilusu park közepén. Maga az étterem kör alaku, fából van és végig nyitott, nincsenek rajta ablakok sehol, csak derékmagasságig fa. Csináltam róla megy videót meg egy képet, remélem láthatóak, de az élményt nem képesek visszaadni. A vacsora nem volt nagy szám, inkább az itt élő amerikaiaknak készülnek a kaják, igazi mexikói kaja alig van, hatalmas sztékek viszont nagy mennyiségben. Én is húst rendeltem, finom volt, de annyit hoztak, hogy nem birtam megenni és igen nehéz éjszakám lett miatta. A managerek nagyon meg voltak elégedve magukkal, rengeteg sztorit meséltek, az volt a poén benne, hogy a legtöbb eset vagy magyarországon történt, vagy magyarországi kollegákkal. Naja, bennünk még van némi igazi szittya vér...

Másnap aztán ebédidőben ismét autóba ültünk, és elmentünk egy olyan helyre amit a kollegák azoknak ajánlottak, akik igazi mexikói kajákat akarnak enni. A hely nekem nagyon tetszett, egy sokkal élethübb, finoman lepukkant utmenti kis kajáldába mentünk, ahol szinte kizárólag csak helyiek voltak, az angolunkkal semmire sem mentünk, csak a helyi kollegák segitségével tudtunk kaját kérni. Ez a kaja viszont nagyon jó volt, semmi finomkodás a turisták felé, erőteljes új izek, megkostoltam a sokféle burritó mellé olyan savanyuságnak megcsinált csillipaprikát, hogy a szám majdnem leégett tőle, de mégis jó volt.