8. A hotel:
Amikor végül elindultunk a hotel felé, akkor láttam hogy ez a város is kurva nagy. Hatsávos autópályán jöttünk a legtöbb ideig, olyan tempóban és stilusban, amitől sokszor el kellett takarnom a szememet és imák után kutatni az emlékeim között. Felfestve 4 saáv volt az úton, a mexikóiak csináltak belőle 6 sávot. Magyar mértékkel mérve tul gyorsan és eszetlenül vezetnek, de mivel a kollegának egy vadiuj Toyotája volt, igy ki tudtunk kerülni a nehéz helyzetekből. A srác nyugalmán láttam, hogy itt ez a stilus, sokkal durvábban vezetnek mint Budapesten, pedig ott is szokatlan az állandó sávváltás és előzgetés. Itt akinek jó kocsija van, az megy mint a meszes, a többi meg tülekedik és dudál. Végül azért beértünk a Presidente Intercontinental hotelbe. Ez messze a legszebb épület amit eddig egész mexikóban láttam, igazi csillogó üvegpalota, 25 emeletnyi csillogás és luxus. Belül még szebb, nézd meg a fényképeket, igazi filmekbe illő gazdag köcsögöknek kitalált pnzlehuzó központ. Bejelentkezéskor el akarták kérni az egész pénzt előre, ráadásul jüval többet, mint amennyi a megállapodásban volt. Ezért csak 5 napot fizettem ki előre, megvárom a többivel a főnökömet, hátha helyre tudja rakni őket egy kicsit. A szobám a 16. emeleten van, tágas, gyönyörüen fel van szerelve. Mondjuk amikor megnéztem az árakat dobtam egy hátast. Ha kérek egy reggelit a szobámba, az egy alkalommal laza 180 dollárba kerül (27000 HUF). A kurva anyjukat ! A szobában fel van töltva a bárpult minden jóval, de a franc sem akar 40 dollárért (6000 HUF) inni egy kólát ! Szóval ez a luxus ami itt van, inkább felháborit mintsem lelkesitene, durva nagy lopásnak érzem az egészet. Ja és a net sem megy, első este próbáltam a wifivel fellépni, de a szabad vonalak olyan lassuak hogy nem lehet őket használni, ami meg rendesen jön ahhoz meg kulcs kell, félek ezért is brutális összegeket számolnának fel. Majd beszélek az arcukkal, remélem lesz azért jobb is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése