Keresztül a fél világon:
Airbus A340-es géppel repülök keresztül az óceánon, egy ablak melletti helyen, de mellettem még egy ülés szabad. Nagyon kellemes meglepetés, hogy egy harminc körüli, fekete hajú, párductetstü francia lány ül le mellém. Nem beszél sokat angolul, ennek ellenére rengeteget dumáltunk, 3-4 óra mulva már haverkodva ugrattuk is egymást. Sokat segitett a dolgon, hogy hamar nagyon éhesek lettünk, és a személyzet nagyon későn hozott kaját, igy aztán a nagy tábla milka igen jól esett. Csak a felét tudtuk megenni, de ez jó taktika, egy éhes nőnek finom csokit adni, egyből elkezd mosolyogni és sokkal nyitottabb lesz. Nem elfelejtendő…
Igy aztán természetes volt hogy amikor mindeki kidőlt és lekapcsolták a lámpákat, akkor összeborulva aludtunk. Finom kis kézfogás, tipi-tapi, éppen csak annyira hogy alig aludtam 5-6 órát a 12 órás úton. Végig azon gondolkodtam, hogy elkérjem-e a számát vagy az email cimét, akarjak-e folytatást. Aztán a vége felé megláttam a fényképét az útlevelében, és azon olyan hideg és kimért és tulfestett volt, hogy elriadtam. Életem legrövidebb müködő kapcsolata lett.. Ja ideirom a nevét mert ugyis elfelejtem egy hét mulva: Pamela. Ennek ellenére azért egy ilyen transzatlanti repülés iszonyu fárasztó dolog, a székben aludni nem lehet, tele van minden emberekkel, állandóan mászkálnak, mozogni nem lehet, egy idő után már az ülés is fáj, a 12 óra meg pokoli soknak tünik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése